Jean Froissart Krónikája

A középkori öltözék a férfiaknál és a nőknél is két réteg ruhából állt: a cote-ból és a surcote-ból. Mindkettő ingszabású volt, az alsó földig ért, és ujját hosszúra, szűkre szabták. Gyakran sáfránnyal színezték, ezen kevésbé látszott meg a piszok.

A felső ing először rövidebb, bővebb ujjakkal készült, később - a 13. században - ujjatlan lett, amelyet oldalt kör alakban legtöbbször kivágtak, hogy a derék és a csípő vonala kivillanhasson. Az egyház szerint így incselkedett az ördög e pokolablakon keresztül a szerelmes ifjakkal.

A férfiak viselete is módosult. A szűkebb, kevésbé redőzött alsóruha többnyire bokáig ért, fölé a nőkéhez hasonló, ujjatlan felsőruha került, s prémmel bélelt, földig érő köpeny, melynek legtöbbször viselője rangját jelző, hosszú uszálya is volt, s melyet a nyakánál gazdag ötvösmunkájú fibulával fogtak össze.

A késői gótikus divat irányítása terén a burgund udvaré volt a vezető szerep. Az S alakban, karcsún hajló nőalakokat burkoló ruhákat képzett szabómesterek pontos méretre szabták-varrták.

A nők fején bonyolult fejdíszek, mint a magas cukorsüveg alakú hennin, csúcsáról leomló hosszú fátyollal, vagy a kun eredetű szarvas főkötő, illetve számtalan változatuk. A széles övvel a mell alatt összeszorított ruha mélyen kivágott. Prém szegélyezi háromszög formában derekát, s keskenyen szabott, enyhén redőzött szoknyája alját. Hátul uszály hosszította meg a hölgy alakját, méreteit - viselője rangjától függően - pontos rendeletek szabályozták.

A férfiviselet jellegzetes darabja az igen változatos formájú galléros csuklya volt. Ez az idők folyamán is sokat módosult. Csúcsa néha az égnek állt, máskor lehajlott, és térdig lógott. Az egybeszabott nadrág ráfeszült a combra, s olyan szűk lett, hogy csak egy középen lehelyezett, ún. szeméremkupakkal lehetett viselni, amit a szemérmetlen ifjak nem átallottak zsebként használni, s gyümölcsöt, erszényt, egyebet beledugdosva, még jobban megnagyítani!

Az idősebb, tekintélyesebb férfiak a bő, hosszú, lelógó ujjakkal ellátott felsőruhát kedvelték, vagy ujjatlan, térdig érő, prémmel szegett változatát. A karcsú és magas ifjak mellénye egészen rövid, buggyos ujjainak formái változatosak.
A férfiak a harisnyanadrághoz hegyesre nyúlt cipőt viseltek - az így keletkezett csőrorr nemritkán két-háromszorosa volt a lábfejnek, attól függően, hogy viselője milyen rangú.

Késő középkor

Itáliai reneszánsz

Késő reneszánsz

Korai barokk