|
Az érett reneszánsz időszakában Itáliában
nem lehet egységes öltözködési stílusról beszélni, mert
a különböző városállamok más és más divatot hoztak létre.
Gazdag palotáik, festményeik, szobraik híven őrzik számunkra
a kor káprázatos kultúráját. A ruha ismét nem az emberi
test harmonikus formáinak kiemelését szolgálja, hanem
elsősorban viselője rangját és gazdagságát reprezentálja.
Ebben az időben a vállas, testes férfi és
a telt nőalak volt az ideál. Isabelle D'Este, a mantovai
herceg felesége lett a divat irányítója, aki I. Ferenc
francia király udvarába felöltöztetett divatbabákat küldött,
így akarta elősegíteni az itáliai ízlés terjesztését.
Ugyancsak ő volt az, aki a kiváló festőt, Pisanellót megbízta
azzal, hogy brokátmintákat és ruhákat tervezzen a számára.
Más művészek is részt vettek a kor szellemét
híven tükröző öltözködés kialakításában: a Vatikánt őrző
svájci gárda ruháit Michelangelo tervezte, Leonardo da
Vinci pedig felvonulásokat rendezett, melyekhez a ruhákat
maga kreálta.
|
Raffaello Sanzio: Hölgy egyszarvúval,
1505 |
|
Míg az előző időszak az élénk, világos színeket
kedvelte, ez a kor az érett, sötétebb árnyalatokat részesítette
előnyben.
Az öltözékeken az ujjak
a legdíszesebbek, és cserélhetők. Különböző anyagokból
szabják őket, s a derékhoz szalagokkal kötve viselik úgy,
hogy kilátszik belőlük az ing.
A nyakkivágás elöl mély, és
fölötte vastag aranyláncot viselnek. A szoknyák dús sziluettjét
alsószoknyákkal alakítják ki. Az ingek rendkívül finomak,
gazdagon díszítettek.
További
képek a kor ruháiról a Festive Attyre oldalon
|
Raffaello Sanzio: Maddalena Doni
portréja, 1506 |
