Ezerarcú szerelem

A főúri társaságok által kedvelt pásztorjátékok és a barokk kori balettelőadások hagyományait követve táncosaink és angyaltáncosaink közös produkciója az örökké változó természet négy arcát eleveníti fel. Szimbolikus alakokat megtestesítve, Antonio Vivaldi jól ismert és kedvelt dallamaira a négy évszak - a játékos Tavasz, a perzselő Nyár, a borongós Ősz és a csendes Tél - jelenik meg a nézők előtt.

S ahogy az évszakok változnak, úgy ölt újabb és újabb alakot a szerelem a nemes úrfiak és hölgyek között, akik sorra átélik a bimbózó érzések, a lángoló szenvedély vagy épp a heves vita tüzét.

A három testőr

Táncosaink, színészeink és vívóink közös erővel varázsolják a nézők elé a jól ismert XVII. századi alakokat. Athos, Porthos, Aramis és D'Artagnan kacér hölgyek társaságában mulatja idejét, a vidám kora barokk kontratáncokat rövid, szellemes párbeszédek választják el, s kötik össze egyúttal.

A hölgyek azonban nem élvezhetik felhőtlenül a mulatságot, hisz a négy testőr a széptevésnél már csak egy dolgot kedvel jobban - a párbajt.

John Playford 1651-ben megjelent "The English Dancing Master" című tánckönyve mérföldkő a XVII. századi barokk táncéletben: az elkövetkező fél évszázad során számos kiadást megért mű az angol kontratáncok zenéjét és leírásait tartalmazza.

A műsor ezekből a vidám táncokból kínál egy csokorra valót.