 |
|
|
| |
Táncjátékok
Pajkos
vásári mulatság
Reneszánsz népek évődései és vigalmai
Írta és koreografálta: Wenczel Dóra és Molnár
Anna
|
Melyikünk ne álmodozott volna már arról,
hogy milyen jó volna, ha egy varázslattal, mintha egy
kaput nyitna ki, visszarepülne a múltba, és egy vidám,
reneszánsz vásári forgatag kellős közepébe toppanna?
Műsorunk
azoknak a nézőknek készült, akik vágynak arra, hogy ne
csak azokról a közismert történelmi hírességekről és helyszínekről
halljanak, amelyekről széles körben megemlékeznek, hanem
szeretnének betekinteni a múlt hétköznapjaiba, a mindennapi
emberek életébe, részeseivé válni vidám perceiknek, tevékenységeiknek,
tréfáiknak, gondjaiknak vagy éppen szerelmes civódásaiknak.
Célunk az, hogy nézőinket kézenfogjuk, és bevonjuk őket
egy ötszáz évvel ezelőtti vidám vásárnap reggel hangulatába,
így egészen közel hozva hozzájuk mindazt, ami számunkra
már történelem ugyan, de valamikor a mindennapok természetes
része volt. |
|
 |
 |
|
A műsor gerincét a reneszánsz táncok füzére
adja, amelybe epizódszerűen fonódnak bele a vásár mindennapi
történései, a vásározók, árusok, nézelődők párbeszédei,
tréfái, szóváltásai, és maguk a táncok biztosítanak keretet
a mulatságos jelenetek kibontakoztatásához. A kút körül
fecserésző vízhordó lánykáktól a kocsmában üldögélő férfiemberekig,
az alma-áruslánytól a sétálgatva járőröző várkatonáig
minden szereplő önmagát adva válik a táncok és mutatványos
produkciók részévé, amelyekből maga a történet kikerekedik.
Öltözeteinkben, táncainkban és kellékeinkben a korhűségre
és hitelességre törekszünk, játékmódunkban pedig a természetességre,
hogy műsorunkkal minden érdeklődőt meg tudjunk szólítani
korkülönbségtől függetlenül.
|
|
|
|

A felszarvazott
szoknyapecér,
avagy mindenki megéri a pénzét
Írta: Dittera Károly
A táncokat összeállította: Wenczel Dóra
|
Egy udvari bál, egy féltékeny férj, egy
csalfa asszony és egy szerető. A bál sűrű forgatagában
egy nemesúr ifjú felesége szeretőjével tervez kis találkát,
ámde a férj, maga is a szebbik nem szenvedélyes híve,
gyanítja a csalfaságot, s időnek előtte hazaér, a széptevőnek
pedig menekülnie kell. A bajba jutott lovagot az eszes
komorna ötlete juttatja egérúthoz: női ruhában kell menekülnie
a báli forgatagon át, ami előre nem látott következményekkel
jár...
A kacagtató kis komédia fordulatain keresztül
feltárul előttünk a középkori szigorú hagyományok járma
alól felszabadult, életvidám és életigenlő reneszánsz
udvarok sokszínű kavalkádja. A bálozó nemesurak és hölgyek
reneszánsz udvari táncai közben jelenetről jelenetre bonyolódik
tovább a férj, a feleség és a szerető vidám kálváriája. |
|

|
A táncjáték műfaji adottságaiból következően
a történetet a színészek főként a pantomim eszközeivel
játsszák el, ami a darabot alkalmassá teszi arra, hogy
életkorra, nyelvi és kulturális különbségekre való tekintet
nélkül minden néző számára élvezhető és mulattató legyen.
Ruháink és táncaink az olasz reneszánsz udvar divatját
idézik, és a darab szellemisége is illeszkedik a Boccaccio
műveiben már megismert fordulatos, humoros és mindenekelőtt
rendkívül emberi világhoz, amelynek e korszak történelmi
kereteket adott. |

|