Hagyomány

Maroknyi lelkes jó barát, ifjú hölgyek és urak,
évszázadok rejtekében keres magának új utat.
"Nem az, ami kitaposott, az jó nekünk, mi talányos,
mégis érték, nem enyészik, és a becse általános.
Hunyt eleink örökében próbáljuk ki magunkat!"

Legyen harc, legyen vívás, jó fegyverek forgatása,
szóljon zene, szóljon a dob, táncot járjon mindnek lába,
angyalszárnyat, tűzszalagot forgasson a mutatványos!
Hűn készítsünk fegyvert, ruhát: igaz legyen, mi látványos.
Színpad, tárulj! Régi dráma öltözik ma új ruhába!

Mert a játék maga élet, nőjön hús a holt csontokra,
kik elmentek, visszatérnek: idézd őket színpadodra.
Így lesz új, mi régi volt, így tisztul, mi megfakult.
Hallod a dalt, hallod a zajt, szívedig elér-e zene?
Ritmusában rejlő igénk, üzenetünk elérted-e?

Nem vész el, mi régen elmúlt, régi nagyság híre-pora,
nem hord hullám kihűlt mesét, hideg hamut holt partokra.
Mi emlékszünk, megőrizzük, s új életre kel a múlt.
Játékból lesz biztos tudás, gondolatból szív-akarat:
Hagyomány ez, ódon, ősi - s belőle új Élet fakad.

(Balogh Andrea verse)